Elsőként 1426-ban Magoch-ként említik; nevét első birtokosáról, a Szente-Mágócs nemzetségről kapta. Az 1596. évi tatár pusztításnak Mágocs is áldozatul esett.
A pusztán elsősorban a vásárhelyiek legeltettek, majd a vásárhelyi uradalommal a gróf Károlyi-család birtokába jutott. 1827-ben Külső-Derekegyháza-ként gróf Károlyi Lajos tulajdona. Lajosszálláson a 19. század első felében az akkori viszonyok között korszerű szeszgyárat építettek, melyet juhmosásra is használtak.
A középkori Mágocs monostorát a múlt század közepén bontották el az uradalmi gazdálkodás kiépítése során. 1896-97-ben emelték az egyemeletes neobarokk műemlék kastélyt, amelyben jelenleg szociális otthon műkodik. A 30 hektáros kastélypark botanikai érték. Műemlék jellegű az Ybl Miklós tervezte zabsilós magtár.
A két háború között még ún. pusztaközség: az egész lakosság majorokban, tanyákon élt; majd házhelyosztás után kezdtek egy helyre tömörülni.
|