|
Baranya megye székhelye, az ország legdélebben fekvő nagyvárosa. Azon ritka
megyeszékhelyek közé tartozik, amelyek a megyéjükön belül a központi fekvés
előnyeit élvezik. Pécsett és környékét a kedvező földrajzi viszonyok már
korán alkalmassá tették az ember megtelepedésére. Az első emberre utaló
jelek a Mecsekben az i.e. 80-60 ezer közötti évekből valók. Majd az ezt
követő korok tárgyi emlékei is bő számmal kerültek elő a régészek ásói
nyomán, s kaptak helyet a Jannus Pannonius Múzeum Régészeti Kiállításán. A
római birodalom is elfoglalta Baranya megye
területét. Jól kiépített közigazgatási szervezetük volt. Pannóniát
tartományokra osztották. A mai Pécs területén elterülő egykori Sopianae
városa Valeria tartomány közigazgatási székhelye lett. A római kori Pécs
fontos közlekedési csomópont volt. Itt haladt át az Eszékről Szombathelyre
vezető transzkontinentális hadiút. A Mecsek lábainál megbúvó város
nyugalmasabb életet biztosított, mint a tartomány más részei. Így
kereskedők, hivatalnokok, katonák telepedtek le itt végleg, sokan
földbirtokot szerezve. Ezzel magyarázható, hogy az országban egyetlen római
város környékén sem találtak annyi római villát, mint éppen Pécs környékén.
A III. század közepén tűntek fel Pannóniában, Pécsett is a kereszténység
első nyomai. Az itt működött egyházközség tevékenységének kiemelkedő emlékei
(a mai Magyarországon egyedülállóan) az ókeresztény sírkamrák. E mellett
Pécsett késő római temetőket, festett sírkamrákat, temetői építményeket is
feltártak. A Római Birodalom felbomlása után a népvándorlás népei,
népcsoportjai lakták a területet, amelyet a szép számmal előkerült emlékek
bizonyítanak. A honfoglalás idején Baranya és Pécs területét Botond törzse
szállta meg. István király koronázásának évében vetette meg a pécsi
püspökség alapjait, az 1009. évi birtokadománylevélben határozták meg
területét, és kezdték meg a ma is álló Székesegyház templomelődjének
építését. Pécs első püspöke Bonipertus volt, aki 1008-ban iskolát létesített
a városban. 1060-ban itt írta meg Szent Mór pécsi püspök az első magyar
irodalmi alkotást. 1093-ban említi okirat először Peuthe, Peuche, Penthe
néven. I. László király a pécsi püspökség lakóinak különféle kiváltságokat
biztosított. 1157-ben szentelték fel a Mindenszentek templomát. 1291-ben
említik először Pécs várát; s akkor a várost kőfallal vették körül. 1367-ben
Pécsett Nagy Lajos király alapította hazánk első, Közép-Európa negyedik
egyetemét. Az első kórházat a városban 1393-ban említik. 1416-ban Zsigmond
király országgyűlést szervezett Pécsre. Mátyás király is többször járt itt.
Az ő uralkodása alatt a reneszánsz szellem uralta a várost. E korszak
leghíresebb pécsi lakosa Csezmicei János, írói nevén Janus Pannonius, aki
1459-1472 közt töltötte be a pécsi püspöki széket. A közelgő török veszély
miatt, Kinizsi Pál útmutatásai alapján erősítik meg a várfalakat. 1543.
július 29-én szállta meg a várost a török. A régi épületeket meghagyták,
vagy egy részüket átalakították. Így lett a középkori Szent Bertalan
templomból Gázi Kászim pasa nevét viselő dzsámi. 1686. október 22-én
szabadult fel a török hódoltság alól a város. 143 év után visszatelepült a
pécsi püspök. 1693-ban gimnáziumot nyitottak, 1710-ben új városháza épült. E
korban épült barokk paloták, épületek ma is fontos épületei a városnak.
1746-ban említették először a mecseki szenet, és 1770-ben megnyitották az
első bányát. 1773-ban Klimó György pécsi püspök nyomdát alapított, 1774-ben
nyilvános könytárrá tette a püspöki könyvtárat, 1776-ban az ország első
leányiskoláját nyitotta meg.1780-as esztendőben Pécs szabad királyi városi
rangot kapott, melyet Mária Terézia adományozott a városnak. 1823-33 között
új városháza épült. 1839-ben megnyílt a város első kőszínháza, 1845-ben a
Nádor Szálloda és kávéház. A város az egész Dél-Dunántúlon a kereskedelem,
ipar és kulturális élet vonatkozásában átvette a vezető szerepet. 1859-ben
létrejött a Littke-féle pezsgőgyár, 1861-ben gyárrá alakult a Hamerli
kesztyűgyár, 1867-ben megindult a munka az Angster orgonagyárban, 1868-ban
Zsolnay Vilmos gyárában. 1857-ben adták át első vasútvonalát Pécs-Mohács
között, 1882-ben Pécs-Budapest, 1913-ban Pécs-Harkány között. Az I.
világháború befejezése után Baranya megyének mintegy kétharmada Péccsel
együtt az antant-szerb csapatok megszállása alá került. A város 1921.
augusztus 21-én szabadult fel. A II. világháború súlyos szenvedéseket hozott
Pécs lakosságának. 1944. november 29-én a szovjet csapatok bevonultak
Pécsre. Az államosítás a bányákon kívül a híres pécsi gyárakat, 1948-tól az
iskolákat is érintette. 1951-től lett önálló egyetemmé az Orvostudományi
Kar, amely kivált az addigi egyetemből. 1954-ben a város nyugati határában
megkezdték az uránérc bányászatát, új városrész épült. Az 1983-84-es
tanévben a Janus Pannonius Tudományegyetem három karán indult meg az
oktatás, a jogi, a közgazgatási és tanárképző karon. Az utóbbi 1991-ben
Bölcsésztudományi és Természettudományi Karrá alakult. A rendszerváltás után
megkezdődött a pécsi ipar szerkezetének átalakulása: üzemek, gyárak, bányák
szűntek meg, vagy más társasági formában folytatták tevékenységüket. A város
kulturális életére a gazdagság, sokszínűség jellemző, továbbá a
hagyománytisztelet és a megújulásra törekvés. A soknemzetiségű Baranya
megyében szép számmal élnek a nemzeti és etnikai kisebbségek tagjai. Pécsett
megyei és regionális hatású művelődési és kulturális centrumokkal
rendelkeznek.
|
